Székelykeve története

Előszó

 

Midőn eme kis emlékkönyv kiadására határoztuk el magunkat, részben az a cél vezérelt bennünket, hogy rövid beszámolót adjunk arról a korról, amelyben az itt élt elődeink a kezdetleges faekékkel dolgozták meg azt a röngöt, amelyet most modern traktorok szélestalpú vaskerekei gázolnak és gözekék acélkései puhitanak meg és készitenek elő a magvetésre, részben pedig amit elérni szeretnénk az, hogy utódaink éppen olyan szeretettel emlékezzenek meg apáinkról, az első telepesekről, mint mi tesszük azt, emléküket éppen olyan tiszteletben tartsák, mint amivel mi adózunk annak és ne felejtsék el azokat az úttürőket, akiknek létünket köszönhetjük és kiknek minden képzeletet felülmúló élet- és munaakarása tette lehetővé hogy függetlenül élünk az elemi csapások legveszedelmesebbikétől, a viztől és biztositva tudjuk a mindennapi kenyerünket.             

De tőlük tanultunk meg a királyunk iránt érzett hüséget, a törvények tiszteletét, a becsületes komoly munkát és a részre hajlatlan eljárást a közügyekben is és ha utúdaink továbbra is ezen az úton haladnak, akkor nyugodt lélekkel és önérzettel léphetünk át ma községünk fennálásának második felszázadába és egyetértésben, csöndben, szebbé és virágzóbbá tesszük és akkor Skorenovacon a szegény és gazdag, a földmüves és az úr boldogan fognak élni, szivük egész melegével, annak minden dobbanásával fognak csüngeni ezen a darab földön, melyet szükebb hatájuknak, szülőföldjüknek mondanak.

Skorenovac, 1936. évi augusztus hó 8-án.

                                               Községi orvos: Dr. Laslo Imre

 

 

Skorenovac

 

Skorenovác lakossága a régi Gyurgyevó telepitvényes községből kerölt ide a mai helyére. Gyurgyevó katonai őrhely egy pár századdal azelőtt a Duna balparján Brestovác községtől délre épült, mely őrhely hivatva volt a törökök betöréseit lehetőleg megakadályozni. Midőn Smederevó vára elesett, Gyurgyevó is végleg eltünt a föld szinéről.

A volt határőrvidéki kormányzat igazgatósága 1869-ben megbizta Gyorgyevits ezredest, hogy a volt Gyurgyevó helyére új községet telepitsen. Ezen község ismét a Gyurgyevó nevet kapta. –Első telepesei részben magyarok voltak, akik közül legtöbben Újfaluról, Úrményházáról és Sándorfalváról származtak, részben bolgárok, akik főképpen Baracházárol, Ó-Bessenyőről és Rogendorfról jöttek.

Ezen telepitvény a Duna védőtöltései mellett mély fekvésü rétben keletkezvén, a lakosság minden megfeszitett erőlködése dacára is elejétől fogva életképes nem lehetett. Mindjárt az első évben, 1870-ben újév napján elöntötte a telepet a viz, minek következtében néhány család otthagyva mindenét, visszament származási helyére a lakosság túlnyomó része azonban nem adta fel ily könnyen a küzdelmet, hanem a viz elhúzódozása után újra hozzáfogott kunyhóik épitéséhez és földjeik megmúveléséhez; az akkori kormány pedig ez időben a már ott lévő magyarokon és bolgárokon kivül 80 német családot is telepített ott le, akik főkeppen Györgyházáról, Zichyfalváról és Széchányfalváról vándoroltak ki. Sorsuk azonban továbbra is mostoha volt, mert földjeik évről-évre el lettek öntve a Duna áradásitól s ebbeli veszedelmük főképpen 1876. évben érte el a tetőpontját, mert ez év március hó 12-én nemcsak földjeik, hanem a község is teljesen viz alá került és ismét elpusztult. Nem lehet azért eléggé csodálni a lakosság szivóságát és kitartását, mely annyi csapás és megpróbáltatás után újra és újra elölről kezdte menkáját, újra fölépitették nyomorult viskóikat. Az egész községben 2-3 fabarakk képezte a legszebb épóleteket u. m. a községháza, kormánybiztosi épület, raktár és az iskola, mely utobbi egyetlen szobácskát birt két tanitó magánlakása gyanánt éppen annyi hellyel, hogy elfért benne két ágy, egy asztalka és egy bádogkályha.

  1. évben az akkori kormány Bukovinábol székely-magyrokat vagyis csángókat telepitett még oda. ezeke Erdélyből kerültek Bukovinába. 1772. évben ugyanis az erdélyi kormány székely határőrezredeknek felállitását rendelte el. Br. Bukov Antal, Erdély akkori kormányzója, mint nyers katona, mód nelkül kezdé üldözni az örökös katonáskodástól írozó székelyeket anyira, hogy kegyetlenkedései elől több ezer család Moldovába menekült. Innen sok viszontagásg után 1777-1780 krül telepedtek meg végleg Bukovinában. Számuk még mindig ujabb szökevényekkel szaporodván: Bukovinában idővel 7 népes csángó község alakult, u. m. Andrásfalva, Boldogfalva, Hadikfalva, Fogadjisten, Istensegits, Jozseffalva és Magyarfalva.
  2. év végén ezen csángó-magyarok bukovinábol egy küldüttséget menesztettek Magyarországba; ezen küldöttség állt: Drusbácki György jozsffalvi plébánosből, Várda János biróból és Mezei János esküdtből, kik előadták a magyar kormánynak azonk kérelmöket, hogy jelöljenek meg nekik Magyarországon telephelyeket.

A magyar kormány megbizásábol Bukovinába járt Odescalhi Artur herceg Klop mérnökkel és a kivándorolni óharjóknak a Duna mentén fekvő Gyurgyevó védőtöltései mellett állandó munkát igért. Ezen meghivásnak számos család engedett és 1883. évben megkezdődött a visszatelepités, amenyiben ez évi március hó 30-án elidnult Bukovinábol az első külön vonat 709 csángóval, kik ott hagyták andrásfalvát; április 2-án egy második vonat 800 istensegitsi és fogadjisteni lakost hozott magával, végül május elején Jozsffalváról indult el 500 lélek, ugyhogy az első kivándolrók száma kitett összesen 2000-et.

Letelepedésük ügyét Gromon Dezső mint kormánybiztos vezette.

Ez mint előre jelezve volt Pancsevó vidékére irányitotta őket; itt több mint feléne Gyurgyevó lett kijelölve telephelynek, kisebb része Ivánován lett telepitva.

  1. évben az akkori kormány mely belátta hogy az állandó vizveszély miatt Gyurgyevó gyarapodásra pételen, - a kovini és plocsicai határ öszeszögelésénél magas fekvésü helyen nagyobb földterületet vásárolt össze és itt jelölt ki új házhelyeket a gyurgyevói lakosságnak.

Minthogy a kincstár részletekben törlesztendő váltságdij kikötöése mellett az összes épület anyagot előlegezte, a lakosság azonnal hozzáfogott az épitkezéshez és aránylag rövid idő alatt készen állott egy új, csupa cserépföldes, legtöbbnyire egyforma házzal biró és szép utcákkal rendelkező község, mely Székelykeve nevet kapta. Bár igy a község fönnmaradása biztositva volt, földjeiket mégis lenn a réten nagy távolban az ujonnan épült községtől, megtartották és ezek tényleg a követekző évben 1888-ban ujra teljesen el lettek öntve a Duna hullámai által, szinteúgy 1889-ben tavasszal és a mélyebb fekvésű laposabb helyen.

 

1889-ben érkezett Bukovinábol egy ujabb kivándorló csapat legnagyobb része Hadikfalvárol. Ezek közül már csak nagyon kevesen telepedtek meg a mai Skorenovácon, Legnagyobb részök Vojlovicán talált új otthont.

  1. év május hó első napjaiban, főkepen 3-án, több mársodpercig tartó földrengések rémitették a lakosságot, mely különösen a templomot fenyegette veszéllyel, amennyiben a rengések alatt a tornya úgy hajlott ide-oda, mint valami nádszál és minden percben bedöléssel fenyegetett. A veszély azonban elmult és pusztán a templomon mutatkozó kelönböző repedések tettek tanuságot az elmult veszély nagyságáról. Igy a torony is kürülbelül két ölnyire a kereszt akatt hatalmas repedés mutatkozott.
  2. év április havában ismét oly nagy volt az árviz veszedelem, hogy az összes szomszédos községek férfilakosságának segitenie kellet a gát megerősitésén. Már ez év március havában a belvíz helyezett néhány ezerhold földet víz alá, úgy hogy a földek 1/3-a nem is volt használható ez évben.

                A veszély elmultával a lakosság ismét békés foglalkozásához láthatott.

                Határunknak örökös csapása volt a folytonos vizveszély, a télen át felgyülemlett belvizek, melyek alatt a téli gabona kiállott, elpusztult, sokszor még juniusban is oly vizenyősek voltak, hogy egy részét némyely évben éppen nem, más részét pedig csak késői vetésre lehetett használni.

                Hosszú idő óta tehát nepirenden tartotta magát a föld csatornázása. Ezt a „Pancsevó-Kovini ármentesitő- és belviz szabályozó Társulat” keresztül is vitte 18 6. évben. Közben Kovinban és Ivanovón a Duna mellett felépitették a szivattyú telepeket.

  1. juniusában a határ még mindig viz alatt állott, a nép termés, legelő, munka, élelem nélkül maradt. Az aratás közeledvén, arató munkát keresett a nép. 300 párnak sikerült is Blaskovits Ernő békésmegyei pusztáin arató munkát kapni.

                Már szeptember hónapban nyivánvalóvá lett, hogy miután a nép a nyáron át nem kereshetett annyit, a mennyit téli eleségre szükséges, elkerülhetetlenül éhinségnek néz elébe. A „Jó sziv” egyesület támogatta az inségeseket, az akkori kormány pedig 1270 métermázsa buzát osztott ki kenyérre és vetőmagra. A „Jó sziv” egyesület ismét 400 frt segélyt, a kormány még 5000 frtot, Keppich Manó karánsebesi gyáros egy vaggon kukoricát ajándékozott. A skorenováci népnek 1897/98-iki télen jutott segélyezés társadalmi uton is megközelitőleg 30.000 frtot tett ki.

                1898-ban lépett életbe a „Telepitési Kezelőség”. A telepkezelő a mindenkori helybeli lelkész volt. 1910. év május 1-én a telepkezelőség székhelye Kovin községben helyeztetett át és Petri Zsigmond kincstári ispán hatásköre alá tartozott.

  1. évi május 1-én Székelykeve községe a mai nevét kapta: Skorenovác. 1932. jan. 19-én a helybeli malomban gyilkosság történt. A malom éjjeli őrét, Bot Tiust fejszével agyonverték. A tettesek nem voltak kinyomozhatók.

                Gyurgyevón az első jegyző Himesi Károly volt. Skorenovácon sorrendven eddig a következő jegyzők müködtek: a község elsőjegyzője Urbán Miklós volt, aztán következtek: Kiss Ernő, Török Ferenc, Kirchgässner János, Tőry Dezső, Rácz Béla (helyettes) Bencik Aladár, Susureán Stevan, Dragičević Andrijan, Dolga Ljubisa, Pupić Milivoj, Gadjanski Stevan, Teletyan Milivoj, Milojević Živko és végül Gyurkin Milivoj, aki jelenleg is végzői a jegyzői teendőket.

                Községi orvosok voltak: Dr.Aczél Sándor, dr. Szatmári István, dr. Kiss Dezső Daniel, és végül dr. László Imre jelenleg is.

                Községi birák voltak: id. Barna Illés, Fehér Mihály, Galambos Gergely, Gáspár István, Hügel Ádám, Kiss imre, Kollár Ágost, Mákszem Lázár, Mezei Péter, Ménesi Pál, Molnár Márton,

 

Sebestyén József, Sebestyén Sebestyén, Szélics János, Simon József, Telbisz Péter, Urbán Pál, Varga György.

                Jelenlegi biró, illetve községi elnök: Gancsov Ferenc.

*

                Az ide telepedett idősebb csángóknak öltözete és beszédmodora eleinte érdeklődést keltett. Öltözetők állt fehér daróc nadrágból, melyet ők harisnyának neveztek, magyar csizma, székelyes kucsma és fekete zeke, (szürforma), melyet szokmánynak mondtak. Beszédjökből álljanak itt a következők: „Hézza lehet nyúlni, de ényimmel bántja, ha hézza nyúlnak”. Ahol azok a fejérnépek ménnek, csak kézzik tartson. Hoá ménsz? Ménék ide nénémnél. Gyere nálunk! Ühü, te gamat! (te piszok!) Módosan csinálá a berbécshúst. Sokat ett belőle? Jő az itkáros Ambarus, erőst dülöngél, esmég sokat itt. A pap kárpálódni (pirongatni) fogja. Mind máig is használja a val, vel eszközhatározót: késvel, kanálval.

                Tájszavak: pipe = liba, pácska = dohány, hiba = padlás, hergetni = haragitani, palamár = harangotó, papucs = cipő, cseszle = szúnyog, korda = stóla, személy = megeset lány, kendőző = türülköző, ruha = fejkendő, féreg = egér, kuzgány = patkány, bong = gomb, ögyvez = özvegy, terekbuza = kukorica, szigorú = sovány stb.

                A Skorenováci harában a tanya rendser 1920-ben kezdődött. Eddig a határban csak két tanya volt, 1921tpl a nehéz lakás viszonyok és a szántóföldek távolsága miatt több lakós oda költözött smot már egy kisebb körzetben 48 tanyaház van 220 lakóssal.

                1907-ben az Orsz. Meteorológiai és földmágnességi intézet ezen a vidéken klimatológiai viszonyainak, a zavatarok s a vele járó egyéb természeti jelenségek és különösen a „Kosava” szél megfigyelőállomást létesitett, mely az országos meteorologiai hálózat 3855. sz. beosztásában foglaltatott.

                Ezen állomás vezetője Czáró János áll. tanitó volt. A megfigyelések: felhőzet, zivatarok, csapadék, szélerő és hőmérséklet észelésére terjedt ki. Evégből az állomás a következő möszerekkel volt ellátva. 1 Wild-féle szélzászló, 1 jenai hőmérő, 2 csapadék mérő és 1 mérőhenger. A megfigyelések háromszor naponta reggel 7 órakor, délután 1 óra 30 perckor és este 8 óra 30 perckor rendesen eszközöltettek és a gyakorlati élet szempontjábol is kiváló jelentőségóek voltak. Ezen állomás 1916. évben megszünt.

                Szkorenovácnak van: 4366 lakosa; ezek igy oszlanak meg: 3571 magyar, 448 bolgár, 316 német, 29 szerb, 1 román, 1 orosz. Vallás szerint: 4291 róm. Kath. 36 református, 31 gür. kel., 8 ág. ev.

Crkva

Egyházközség

                Skorenovác kath. lakóssága már 1889-ben meghaladta a 2500 lelket és minthogy úgy Gyurgyevón mint itt is lekész tekitetében a bresztováci lelkészséghez voltak csatolva, azért lelkiekben való ellátása a nagyon vallásos lakósságnak igen terhes és hiányos lehetett. Szükségesse vált tehát önálló lelkészségnek Skorenovácon való szervezése. Bonnáz Sándor temesvári póspök Reuter műépitszész űétaé 1889-ben 22.000 forint költséggel gyönyörű templomot és plébánia lakot épittetett.

  1. nov. 18-án ki lett nevezve az első lekész Demele Ferencz személyében, ki ez év decz. 8-án foglalta el állását. Ez év decz. 21-én alakult meg a hitközség. A kátori tisztet Steiner János áll. isk. igazgató vállalta el; egyházfinak pedig Barabás István alkalmaztatott.

                A templomot ez év decz. 18-án Eisinger Ferenc belacrvkai főesperes szentelte föl nagy ünnepélyességgel.

                Az egyháztanács 1893 év aug 1-én Hajagos Jánost választotta meg kántorrá. 1895-ben épült fel a kántorlak.

                Az első népmissio megtartatott 1895. év szeptember 5-től 17-éig. Az orgona felállitatott 1895. év szeptember 25-én. 950 forint értékben.

                Skorenovácon az első bérmálás 1897. junius 23-án volt amidön is Németh József temesvári püspök 1402 hivőt részesitett a bérmálás szentségében.

                Hajagos kántor községünkből 1897. év végén tavozván, a kántori teendőket Papp Jenő áll. tanitó vállalta el.

  1. év aug. havában Demele Ferenc plébános Karánsebesre helyeztetvén el, e hó végén gyergyóremetei Györfy Gyula plébános foglalta el itteni lelkészi állását.
  2. év végén Horváth János okl. kántort választotta meg a hitközség, a kántori teendőket mind máig is ő látja el.

                Schelling József ivánovói plebános 1903. év február végén foglalta el itteni plebániai hivatalát.

  1. év május hó 15-én volt a második bérmálás községünkben, mely alkalommal dr. Glattfelder Gyula temesvári püspök 1346 személynek osztotta ki a bérmálás szentségét.

 

 

  1. Évben lent a rétben a duna közelében egy ki kápolnát épitette a hitközség közadakozás utján, melyben egy 173 és fél kgr súlyú harangot helyezett annak emlékére, hogy mindszentek napján ezt a harangot is, mint a templom két másik harangját is, elvitték katonai célokra.
  2. év július 6-án templomunkban fel lett erősitve azon két darab müvészies kivitelű üvegfestés (szent István és szent Lászlót ábrázoló) ablak, amelyet székelykevei Christián Antal volt pancsevoi közjegyző emlékére fiai: Rezső és Leó, nem csekély áldozattal felállittattak. Ezen két szép ablak templomunk disze és hirdeti mindenkoron a Christián család bőkezűségét és községünk iránti szeretetét.

                A Christián család a községi kórház felépitésére is 2000 koronát adományozott.

  1. év október 20-án szentelte fel a helybeli esperes a szent Vendel szobrot, melyet a német „Rózsafűzér Társulat” hozatott 160 korona értékben.
  2. év augusztus 16-án ünnepelte meg a község Schelling József plebános 25 éves papi jubileumát. Ezen ünnep a dúsan feldiszitett ovodában tartatott meg, ahol is a hitközség a tantestület, a kincstári ispánság s a többi testület üdvözölte a jubilánst és e nap emlékére a község lakossága szép aranykelyhet nyujtott át az ünnepeltnek. A helybeli Hitelszövetkezett pedig 500 kor. alapitványt tett a plebános nevére.
  3. év október havában tartotta első szent miséjét a montrei kanonok, teologiai és főgymnasiumi tanár.

 

 

 

  1. év szeptember 30-án harmadszor volt bérmálás nevezetett ki, mely tiszteséget haláláig töltötte be.

                Rodić Rafael 1929-dik évben ismét bérmált községünkben, ekkor közel 700 lelket bérmált meg.

                Községünkben a második missiót két erdélyi ferencrendi szerzetes: Lukács Mansvét és Varga Ireneus tartott meg 1932. év március 10-től e hó 18-áig. Minden nap kéz prédikációt tartottak, reggel 9 és délután 6 órakor. A templom, a sekrestye és a szentély is zsufolva volt hivekkel. Gyónásukat 2131-en végezték és tizenhárom házasság lett szanálva.

                Az utlsó bérmálást 1935-ben tartotta Rodić Rafael érsek.

Ez elkalommal 609-en bérmálkoztak.

                Jung József, csókai plébános, községünk szülötte, 1933. július hó 9-én tartotta első szent miséjét a helybeli templomban.

                Megemlitendő még hogy özv. K u r k ó B e r t a l a n n é fogadalomből a templom kertben egy kis kápolnát épitettett 1925-ben 7000 korona költséggel szent Antal tiszteletére. A kápolnát Schelling esperes 1925. évi aug. első vasárnapján szentelte föl ünnepélyes szertartással. Özvegy Kurkóné a kápolna fenntartására 1000 din. alapitványt tett.

                Községünket 1934. évi február hó 25-én nagy és mély gyász érte ; ekkor halt meg a szeretett, jó esperes plébánosa : Schelling József. Váratlanul, hirtelen jött érte a halál. Az ő lelke mindig közel repdesett az éghez, röptében lelke elött megnyilottak az ég kapúi, azután bezáródtak a nemes kincset megtatotta magának. Könnyes szemekkel álltuk körül a ravatalt. A multnak összes jósága ott ült a tetem homlokán. Az átszellemült lélek visszatükrözése ragyogta be a fehér szemfedőt, csak a koporsó, csak az volt sötét; borús árnyékát rávetette a siratók tömegére.

                Egész pályáján át hivatása magaslatán állt. Kezdődött ez akkor, mikor az eliramlott gyermek- és ifjúkorral föltárult lelke elött az ég és az Isten szent oltáránál felszállott az eslő szent áldozat és utána egy emberöltőn át hirdette, imádta és dicsöitette, kit a bölcs lángesze föl nem ér, kit le nem győzhet a zordon halál és tanitotta, ápolta és gyakorolta az örök szeretetet, melyet az hozott a világra, ki a keresztfán érettünk kiszenvedett, az örök szeretetet, mely békét, boldogságot áraszt szét.

                A jézusi szeretet vezérelte , ez volt az ő vezércsillaga, a „Crucis amore“ ihlette meg szivét és olyan sok jótékonyságot gyakorolt, mely Skorenovác jövő nemzedékének is álmát szinesiti. Nem egy nagylelkü áldozat hirdette fényes szivének jóságát, lelkének fenkölt nemességét. Nem lehet eléggé méltányolni az ő nagy érdemeit, melyeket skorenováci müködése alatt minden téren szerzett.

                Igazságossággal jött községenkbe. Ezt tanulta, ezt szerette ezt követte egész életén át.

                Mint hullócsillag távozott el tőlünk: fényes tüzvonal jelölte útját. Elvesztettük örökre, e fölötti fájdalmink kimondhatatlan, -olyan mint a milyen maga a veszteség.

                A kegyelet szüntelen megfogja koszorúzni a sirhantját, a melyik sohasem marad árván, soha sem lesz elfeledve.

                Legyen neki könnyű a föld, amely porhüvelyét örökké elföldi tőlünk!

                Az esperes halála óta a következő lelkészek működtek Skorenovácon: Hoffmann Leó 1934. febr. 25-étől 1934 május 31-ig, Jung József 1934 jun. 1-től jul. 31. Erling Rudolf 1934. aug. 1-tpl 1935 ápr. 30. Ettől az időtől kezdve pedig a mai napig is: Hauschka György.

                Kápláni Minőségben a következők müködtek. Maus Jakab, Borsovicki Lajos, Szijjártó Géza és Szakáll András.

                Az egyház anyagi ügyeit a 18 tagból álló választott egy háztanács végzi, melynek elnöke Urbán Pál, pénztárnoka Lázár Péter.

                A templomot 1936. év folyamán ujból kifestették, 11 művészi szent kép disziti.

                Jung Tamás vršaci káplán 1936. jul. 19-én tartotta első szent miséjét a skorenováci templomban.

 

Državna narodna škola

Állami elemi népiskola

 

Talán nem lesz érdektelen néhány futó vonásban bemutatni a gyurgyevoi elemi iskolát. Ha az ember meghallgatja az ott hányódott szegény nép elbeszélését, alig hinné az ember, hogy elbeszélésök szinhelye a tehetős Bánát egyik zuga lehetett, hanem sokkal hajlandóbb lett volna elhinni, hogy valamely nyugotindiai telepitvényes históriáról szól az ének. Nagyon különösnek kell mondanunk az intéző körök ideáját, hogy a Duna partjainak közvetlen közelében az árterületen akarnak telepiteni egy községet, még mielött a védőgátakat és azok fennmaradását biztositani tudnák; hogy a legszegényebb koldús népnek egy vadonban, füzes erdő, bozótok és nádasok kellő közepé jelölnek ki apró helyecskéket, hogy azok ott épitkezzenek és gyarapodjanak! A népnek már kijelölt telepeik láttára elment a kedve az épitkezéstől és egyebektől, ugy hogy a biztosságnak kolóniákba kellett összefogni és ugy kényszeriteni őket, hogy vonuljanak ki az erdőbe a szigetre fát vágni emelendő lakásikhoz. Este nem igen volt tanácsos a községben járkálni, mert könnyen megeshetett, hogy e vadonban eltévedt az ember és nem talált a lakására ; vagy megtörtént az is hogy midőn a késői járkáló azt hitte, hogy most valami csekély emelkedésen halad fölfelé, egyszerre csak beszakadt lába alatt a talaj s az alatt keletkező lármából értette meg, hogy gyanútlan lába valami háztetőre sétált fel, vagy valamely kéménybe csuszott le. Hogy ily községben az iskola sem lehetett palota, elképzelhető. Egy deszka bódé szolgált a közoktatásügynek hajlékul, mely egy nagyobb és egy kisebb helyiséggel rendelkezett. Az előbbi tanteremül szolgált és itt a tudományszomjas nebulók lármájával egyesült a Duna mentén majdnem állandó kossava szél fügyülése, mely a deszka falazat hasadékain kiváncsiskodott befelé. A második helyiség a tanitónak képezte magánlakását és a helyi viszonyok tekintetbe vételével talán elég fényes és megfelelő lehetett addig, amig Gyurgyevó jövendő oszlopainak iskoláztatása mindenféle kétes egzistenciák kezében nyugodott, kik pedagógiai kapacitásoknak érezték magukat addig, mig az ekeszarvát pihentették, vagy kapájuk nyugodott. De kevésbbé megfelelő lehetett a lakás akkor, midőn is végre hivatottabb kezekbe kellett juttatni az iskolát.

  1. évi október hó 9-én foglalta el állását az első okleveles tanitó Mischel János személyében. Majd ugyanazon évben kineveztetett második tanitónak Steiner János, ki 1885. december 15-én foglalta el helyét és most már kettejöknek meg kellett osztaniok egymással a fenn dicsért tanitói lakást és csak az ő rendkivüli megférhetőségüknek köszönhető, hogy az alig néhány láb széles és hosszú területen két ágyukon és ládájukon kivül ők maguk is befértek még a legszükségesebb butordarabbal: egy pléhkályhával együtt. ár vagy retesz ismeretlen luxus-tárgy volt a lakásban, de fölösleges is volt, mert ugy sem tudta volna védeni a tanitókat a deszkafalak szakadékain át betóduló szél vagy eső ellen. És legalább it fényesen belvált a telepités vezetőségének ideájat, t. i. erdő és vadon közepébe letelepiteni a községet, a mennyiben igy alakalmuk volt a tanitóknak téli időben estende annyi fát hordatni, a mennyi csak abba belefért. Midőn azután a telerakott kályha mellett dunyháik alá bújtak, még külön lelkükre kötötték egymásnak, hogy aki tovább marad ébren, tekintse becsületbeli kötelességének időnként újra táplálni a két ágy lába között álló és folyton vörösizzásban lévő pléhkályhát. Ha azután ily téli éj után reggel fölébredtek, mielött ki merték volni dugni fejöket a dunyha alól, elöbb óvatosan lerázták arról az éjeli széllel behajtott havat s még az ágyból hozzá láttak első teendőjükhöz: ismét megrakni sokat szenvedett kályhájukat, hogy szobájok levegője, mely nagyon is emlékeztetett a szabad természetre, legalább valamit veszitsen ősi erejeből.

                A nevelésügy ez apostolainak állása egyébként is különös volt. Nem voltak ők sem felekezeti, sem községi, sem állami tanitók, hanem miként a többi telepitési alkalmazott, úgy ők is a kormánybiztosság, illetve a helyhatósági biztos joghatósága alatt állottak és dijazásuk a többi telepitési költséggel szmoltatott el az akkori földmüvelésügyi miniszteriumnak.

 

                Midőn 1887-ben elhatároztatott, hogy a község a mai Skorenovac területére helyeztetik át, a tanitók is jobb napoknak nézhettek elébe.

                Az új községben a fali szélén az első számu házhelyet kijelölték iskolának s bár az épület is csak fabarakk volt, mégis nagyban különbözött a gyurgyevói iskolaépülettől, mert legalább falai meg voltak tapasztva s mindegyik tanitónak is jutott külön szoba. Két évig húzodtak meg itt a községen kivül s mit kellett ez alatt szenvedniök a szegény iskolás gyermekeknek is, kiknek a messzehúzódó falú egyik végétől a másikig kellett iskolába menniök – elképzelhető.

                Végre 1888-ban a közoktatási kormáyn elhatározta, hogy a skorenováci iskolát átveszi az államiak sorába és intézkedett is megfelelő iskolaépület emeltetése iránt. Az új négy tantermű és négy tanitó lakással biró iskola épület a plébánia és a községházával szemben lévő sarkon 1889-ben fel is épült és ugyanazon év augusztus havában be is költöztek a tanitók új és végleges otthonukba.

                Az 1889-diki új iskolaév megnyilta után két tanitónő is neveztetett ki iskolánkba: Müller Ottilia és Somogyi Etelka. A csángómagyar telepesek igen szapora faj lévén, az iskolát is rohamosan kellett fejleszteni s az 1897. évben már hat, 1904-ben nyolc és 1907-ben már tiz tanitóra volt szükség, 1920-ben már 12 tanitó müködött. A földmüvelési miniszter 1902-ben egy két tantemes és két tanitói lakással biró iskolaépületet emeltetett.

                A gazdasági ismétlő iskola 1901-ben szerveztetett, midőn a kincstár gyakorlati telep célra 10 hold 387 (kocka) öl földet engedett. Ezen föld azonban messze feküdvén a községtől, az iskola vezetősége kénytelen volt azt vagy bérbe, vagy felesbe adni és a parton bérelt 6 hold földet gyakorlati telepnek. Ezen iskola megszünt.

                Az Ifjúsági Egyesületet Szabadka igazgató szervezet 1902-ben. Az egyesület tagjai szorgalmasan látogatták az egyesületet, örömmel ragadták meg az önönmüvelési alkalmat ; a könyvtárt minden tagja használta. Tartottak szevalatokat, felolvasásokat, szinielőadásokat. A tagok egyéb szórakozásai voltak: Dominozás, sakkozás, tekézés, szaklapok és irodalmi remek möövek olvasása. Egyleti atyák (felnőtt emberek) figyeltek a rendre, fegyelemre. Ez az egyesület megszünt 1916-ban.

                A kisdedovoda 1906. évben nyilott meg. A második ovoda épületet 1909-ben épitették, de mivel az iskolának nem volt elég tanterme és tanitói lakása, iskolai célokra foglaltatott le. A szülők örömmel köldik kisdedeiket ovodába, a hol is az óvónő és a dada gondos felügyelete alatt vannak.

                A skorenovaci iskolában megalakulásától kezdve a köketkező tanitók müködtek: (kik közül nem egy [Greguss Gyula, Czáró János, Berhidai Sándor, Pázmány Gyula és Szabadka Gyula] szaklapokban és az időszaki sajtóban irodalmi tevékenységet fejtett ki) Ambrus Géza, Ádám Lujza, Bataniević Gizella, Bálint Ödön, Bálintné Noszgh Emma, Berhidai Sándor, Bogn György, Czáró János, Czárüné belussi Baross Ilona, Csernai Károly, Csernainé Handelsmann Ibolyka, Csehovski Svetolik, Dolga Dragica, Dinić Zora, Elgetz Vilma, Fritz Adél, Frey János, Greguss Gyula, Gregussné Cseri Zsófia, Gerhardt Rudolf, (igazgató is) Győrfi Balázs, Hajdú Szilveszter, Hetzler Gyuláné, Hübsch Mici, Janković Vitályos, (Volt pančevoi tanfelügyelő) Kétegyházai Kovács Illés Sándor, Kuntz Dezső, Landerer Margit, Mina Paula, Mischel János, Müller Ottilia, Nigrinyi Vilma, Nikolajević Vladimir, Nikolski Vida, Novák Hugó (igazgató), Novák Vilma, Papp Jenő, Pappné Salzer Gabriella, Pázmány Gyula, PázmánynéPaulini Karola, Penninger Antal, Pitó Jolán, Retz Domokos, Rozgonyi MIhály, Rozgonyi Mihályné, Schiff Artur, Schiffné Novák Berta, Schulz Lili, Steiner János (igazgató), Somogyi Etelka, Somossy Kornélia, Ströbl Péter, Szabadka Gyula (igazgató) Sabilić Stefánia, Savković Nebodarka, Tajtanović Laposava, Tóth Ilona és Wepprich Dániel.

                A skorenovaci áll. népiskola jelenleg két tagozatából áll: Elemi iskola négy osztállyal és 11 tanerővel, felső népiskola két osztályal és 1 tanerővel. A tanulók száma 736.

                A Tanitás anyaga tantárgyakra van felosztva, négy osztályban államnyelven, kilenc osztályban állam- és magyarnyelven hazafias és hasznos polgárokat nevelni.

                A tanulók és tanitók közti viszony baráti és természetes. A tantestület arra törekszik, hogy az iskolai élet minél jobban közeledjék a közönséges mindennapi élethez.

                A tantestölet minden hónapban rendes tanitói értekezletet tart. Ezen értekezleteken megbeszélik a fegyelmi ügyeket, a nevelésre és fegyelmezésre nézve az egyöntetü eljárást, a tarnitásban és a nevelésben követendő elveket, szóval a neveléstani és módszertani kérdések mevitatásával foglalkoznak. Megbeszélés tárgyát kéezi még az irásbeli dolgozatok javitásának módja, a rend és tisztaság fentartásának eszközei, a kázirend megállapitása és más ilyen kérdések.

                Az osztálytanitók minden ilyen értekezleten megteszik szóbeli jelentéseiket saját osztályaikban elvégzett tananyagról, a tanulók erkölcsi és szellemi haladásáról és a növendékek fegyelmi vétségeiről.

                Az igazgató az osztálytanitóknak tanitási eredményére nézve észrevételeit és egyéb hiányokra megjegyzéseit ezen értekezleteken megteszi.

                A tanulók között is létezik „Vörös Kereszt Egyesület“, melynek tagjai az összes növendékek. Tanulói könyvtár is van 164 kötettel, ugyszintén tenulói szinház: „Gyemek élet“.

                Egészségügyi szempontból sok nehézséget okoz a gyermekek gyenge táplálkozása. Ez egyuttal a legnagyobb nehézség a tanitásban és az iskolai munkában. Kötelező orvosi vizsgálatnak a tanulók beiratáskor kötelesek magukat alávetni. Időnszerű orvosi vizsgálatok egyébkor is tartatnak.

                A tanitó-testölet jelenlegi tagjai: Živković Vladimir igazgató, Nestorović Vladimirné, Sova Josif, Windischmann Antal, Nestorović Vladimir, Todorović Mihajlo és Golub Ivan állami tanitók és Mihalek Erzsébet áll. óvónő

A következő óvónők möködtek eddig Skorenovacon: Nagy Juliska März Mariska, Gyorgyević Desanka, Barnáné Hullák Mária, Farkas Emilia és Mihalek Erzsébet ma is.

Az iskolaszék tagjai az iskola igazgatón kivül: Gancsov Ferenc, elnök, dr. Lálszló Imre, Fehér Mihály, Wintergerst Ferenc, Boszilkov Bóna, Medgyessy József és Varga András.

Az áll. iskola anyagi ellátását az iskolaszék teljesiti. Az iskola évi költségvetése kitesz átlag 40.000 Dinárt. Legtöbb kiadás esik a tüzelőfára, az öt ikola illetve ovoda épület jó karban tartására, az iskolai bútorokra, az iskolaszolga dijazására és az iskolai földekre kivetett adóra; ezekre a tételekre átlag 33.000 Din. fordittatik. Az iskolának van 42 kat. hold szántóföldje, mely átlag 10.000 Din. évi tiszta jövedelmet hoz.